Mikos Ákos műsorvezető és a Holló László sétány
A kedvenc utcám nem is utca.
Egy sugárút, egy avenue, egy plázs ez a debreceni beton beat líra forgatagában.
A Holló László sétány az első felnőttkori emlékeim egyike a városról, mostanra pedig mindennapi rácsodálkozásaim helyszíne.
Mikos Ákos vagyok. Műsorvezető.
Nem születtem Debrecenben és még csak nem is itt nőttem fel. Sajnos még a megyéhez sincs közöm. Debrecent viszont végtelenül tisztelem és hálás vagyok neki.
A városnak. A lakóinak. A lehetőségeinek. A befogadásának.
Debrecen számomra a lehetőségek földje.
Szeretett Szegedünkről költöztünk ide feleségemmel, hogy közelebb legyünk családjainkhoz. Akkor ez egy ésszerűségi döntés volt, mára büszkeség lett.
És a legérdekesebb, hogy akárhány vendéget fogadunk – amikor lehet ugyebár – a legnagyobb örömmel a Holló László sétányt mutogatom.
Hülyeség, ugye?
Én is annak érzem, de egyszerűen elbűvöl a macskakő, a ligetes-pados hangulat, a templomom (és az épülő templom) varázsa, a piaccsarnok pulzálása, a fagyizó ízei, a Medgyessy gimi nyüzsgése – már ha egyáltalán – de még a helyi “gyuroda” kihallatszó pumpálása is.
Annyi minden van itt!
Mégis eddig ősszel nőtt a szívemhez igazán, amikor két sepregetés között szinte térdig lehet gázolni a falevélben.
A képeken ez valószínűleg nem látszik, mert Gyuri bácsi néhány napja jó munkát végzett. 🙂
A Holló László sétány nem egy turisztikai attrakció. Állítom, hogy nekünk, itt élőknek sem egy áhítattal teli hely. Pedig, ha sikerül leülni egy padra és belefeledkezni néhány percre egy keddbe, akkor lehet ez a saját lelki Côte d’Azur-öd.
Straight outta Tóci!
