Lucski Zsófi a Debreceni Református Nagytemplom marketing és turisztikai referense, és a Poroszlay út
A református vallás millió szállal szövi át a várost: megannyi csodálatos református templom, egyháztörténelmi esemény, oktatási intézmény és nagyhírű magyar reformátor kötődik Debrecenhez, melyek nélkül nem lenne ma az a városunk, ami.
Jómagam 14 évesen kerültem ide, miután felvételt nyertem a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába. Mint „vidéki” diák, kollégista lettem – pontosabban nem is kollégiumnak, hanem internátusnak nevezték az Andaházi és Poroszlay út sarkán álló épületet. Az Andaházy-Szilágyi Leányinternátus felé vezető út mai napig a legszebb számomra. Az 1-es, vagyis az akkori egyetlen villamosról leszállva a régi villák kísérték az utat a Poroszlay úti kanyarig, melyek egyszerre voltak lenyűgözőek és hátborzongatóak. Miután befordultunk az utcába, mindig kíváncsian pillantottam be az Atommagkutató Intézet udvarára, hogy vajon milyen folyamatok és felfedezések zajlanak odabent a falak között?
Az Andaházi és a Poroszlay út kereszteződésénél pedig ott várt minket az „otthon” – bár akkoriban gyakran zárdaként emlegettük, de utólag visszagondolva minden egyes napért hálás vagyok, amit itt töltöttem el. Habár akkor, tizenévesként változó volt a megítélésem az internátusról, az odáig vezető út mindig gyönyörű volt számomra. A fák lombjai az út két oldalán egymásba fonódtak, így tavasztól őszig csodálatos látványt nyújtott a Poroszlay út. A macskaköves, egyirányú utcán nem sok autó járt, egy igazi rejtett sziget volt számunkra a belváros és a Nagyerdő határán. Arról nem is beszélve, hogy 14 évvel ezelőtt, az első „bennmaradós hétvégémen” – hiszen a Refiben csak kéthetente volt hazautazás -, a Poroszlayn keresztül kísért vissza a koliig az a fiú, akihez néhány hónap múlva feleségül megyek. Így nekem ez az út az első debreceni élmény, a nosztalgia és a szerelem egyszerre.
Fotók: Löki Viktor / Streets of Debrecen /
