Kedvenc utcám 20. rész

Nyul Imre helytörténeti kutató és a Tímár és Varga utcák

Tímár utca 52. Ide születtem. Eredetileg egy földszintes állt a jelenlegi ház helyén, ami 1910-ben Kálmán János tulajdona volt. A helyén építtette a kétemeletes, függőfolyosós házat Rácz József földbirtokos 1927-ben. A hosszú udvar baloldalán földszintes házsor húzódott, ami 1930-ban készült, itt voltak egykor a cselédlakások. Az udvar végében pedig istálló volt, ami a bombázások során megsemmisült. 1941-ben már Schwartz Albertné volt a tulajdonos.

1945 után nagyszüleim itt, az első emeleten kaptak lakást. Az emeletes házrészben nyolc, a földszintes részen két lakást alakítottak ki, ahová kibombázott, illetve sokgyermekes családokat költöztettek be. A lebombázott istálló helyén a lakók disznóólakat alakítottak ki. Disznóöléskor nagy sürgés-forgás volt az udvar hátsó részen. Gyermekként hatalmas élmény volt, főleg a szalmával történő perzselés. Az utcában, a 44. szám alatt lakott a Buglyó család, akik húsfüstölést vállaltak, mi is hozzájuk vittük a kolbászt és a sonkát megfüstölni.

A lakásokban cserépkályha biztosította a meleget. Átrakásakor a kályhásmester kiküldött, hogy szedjük fel az útról a lócitromokat. Ebben segédkeztem én is, hisz olyan különös volt, amint kislapáttal szedegettük a ló ürüléket a vödörbe. Ezt a mester összekeverte az agyaggal, és ezzel rakta újra a kályhát.

A Tímár utca 20. szám alatti ház ma (korábban 52. szám)

A bejárati kapu mellett volt Galgóczi bácsi nagyon keskeny cipész műhelye. Hozzá gyakran lejártam beszélgetni. A kis műhely ajtaját befalazták.

Nagyapámnak volt egy idomított csókája. A környékbeliek jól ismerték, gyakran sétált vele a közeli Petőfi téren, illetve a Piac utcán. Ha elfáradt a holló, akkor felszállt nagyapám vállára.

A ház az utca utolsó épülete volt, így a Varga utcába is jól be lehetett látni az utcai szoba ablakából. A Tímár utca nagy macskakövekkel volt kirakva. Szerencsére néhány kapubejárónál ma is megmaradt mutatóban. A Varga utca kismacskaköves volt.

A Varga utca az 1960-as évek végén az ablakunkból fotózva

Igazán mind a két utca közel áll a szívemhez.

Ma az egykori Tímár utcát kettévágja a Sumen utca, így a gyermekkori házunk az 52. szám helyett 20. számot kapta, azaz a páros oldalon eltűnt 16 ház, de mára már csak 8 régi épület maradt meg. A páros oldalon viszont csak két régi ház őrzi az egykori utca emlékét. Az egykori utca eleje ma Nagy-Gál István utca, ezen a részen három ház kivételével eltűntek a régi házak. Az egykori utcában két óvoda is volt, a 4. illetve a 42. szám alatt. A 4. szám alatti épületben ma a Bárczi Gusztáv iskola 5 tantermet alakított ki. A 42. szám alatt MÁV óvoda volt, ma a református egyház működteti. Mind a két óvodában eltöltöttem 1-1 évet. Sajnos egyikhez sem kötnek szép emlékek.

A Tímár utca 4. szám alatti óvoda
Az egykori MÁV óvoda ma

A MÁV óvoda előtt a lépcsősor két oldalát egy-egy gyermeket ábrázoló szobor díszítette. Később az egykori Boldogfalva utcai óvodához helyezték át a szobrokat. A régi lépcsősort már lebontották, átalakították.

A régi utca elején a Sárga család egykori tímár műhelyéből alakították ki a Tímárházat az 1980-as években. A Tímárház kialakítása előtt, az 1960-as években raktárként hasznosították az egyre pusztuló épületet.

A Tímárház

A 39. szám alatt volt a Kéményseprő Vállalat telephelye, így naponta láttuk az udvarukról kikerékpározó kéményseprőket. Ők újév előtt végigjárták a lakókat és falinaptárt osztottak, némi borravaló reményében.

Az utcán alig-alig volt forgalom, így nyugodtan lehetett az 1950-es, ’60-as években az utcán kerékpározni, szánkózni. Hetente egyszer megjelent a szódás, illetve a jeges. Mindkettő lovaskocsival közlekedett. A szódás néha gyakrabban is átment az utcán, mivel a szódásüzem nem messze, a Teleki utca végén volt, így bármikor meg lehetett állítani. Ha a jeges érkezett – aki hangos kiáltásokkal jelezte érkezését – a jégszekrény tulajdonosok vödrökkel siettek az utcára, hogy fél, vagy egész hasáb jeget vásároljanak. A jegesember jégcsákánnyal törte szét a jeget, hogy a vödrökkel el lehessen vinni. Egy hasáb ára 2,50 Ft volt. A házunkban csak az egyik lakónak volt jégszekrénye. Gyakran segítettünk neki, ilyenkor egy-egy apró jégdarabot kaptunk, amit a nagy melegben örömmel elszopogattunk.

Mint fentebb írtam, a V-alakban találkozó másik utca, a Varga utca is sok emléket idéz fel bennem. A Varga utca 1. szám alatt éltek nagybátyámék a 3. emeleten. Itt nagyon szép lift működött, viszont csak akkor használtuk, ha a rokonaimmal mentünk fel, mivel a házmester elvárta, hogy 2–5 forinttal díjazzuk a szolgáltatását. Gyermekkori nagy élményem volt, hogy a kötéltáncosok épp a szobájuk felett rögzítették a kötelük egyik végét. Így szinte páholyból az ablakon keresztül és ingyen nézhettük a műsorukat. A többi néző az utcán állva, vagy a magával vitt kisszékről nézte végig az előadást. Sajnos később az épület tetőzete leégett, rokonaimat is kiköltöztették. Az épületet átalakították, ma már rá sem lehet ismerni…

A 10. szám alatt éltek nagyszüleim a ház legutolsó kis lakásában 7 gyermekükkel. A helyükre érkező idős nénit jól ismertük. Amikor meglátogattuk, csodálkozva néztem, hogy fértek el abban az egy szobában nagyszüleim a gyermekeikkel.

A házunkkal szembeni házban egy trafik és egy MÉH átvevőhely volt. Nagyapámnak az előbbibe jártam cigarettáért, az „5 éves terv” volt a kedvence. A mellette levő MÉH-be hordtuk az összegyűjtött újságpapírt és a fémhulladékot. Ebből volt zsebpénzünk.

A Varga és a Teleki utca sarki tejboltba jártunk a kimérős tejért. Ide már 4–5 évesen egyedül is eljárhattam vásárolni. Ha valami miatt nem tudtak aprót visszaadni, akkor 10 fillér helyett egy szem karamellát, 20 fillér helyett pedig fruttit kaptunk.

Kedvenc elfoglaltságom volt a régi vasúti hídról a gőzmozdonyokat nézegetni. Ide a Teleki utca és a csak gyalogosok által használható vasúti felüljáró közötti „kis” Varga utcán keresztül lehetett feljutni. Ez a rész teljesen eltűnt…

A régi vasúti felüljáró, jobbra nyílt a „kis” Varga utca
A Tímár utca 44. (ma 12.) számú ház míves ablakokkal
Macskaköves kapubejáró