Löki Viktor a Streets of Debrecen “atyja”, valamint a Tóth Árpád és az Oláh Károly utcák
2019 óta két kedvenc utcám is van Debrecenben: az egyik egy tipikus belvárosi, a másik pedig egy atipikus kertségi utca. A Tóth Árpád utca, mely jelenleg a Hatvan és a Bajcsy-Zsilinszky utcákat köti össze egy határozott, és egyenes utcaként, többször “vándorolt” már Debrecenben az idők során.
Először 1938 és 1953 között létezett az Ispotály városrészben: itt az archív térképek alapján az 1850-ben elnevezett Késes utcától “kölcsönözte” a nevet az Erzsébet és az Ispotály utcák között, ám ez az utca később ismét át lett nevezve Késes utcára, majd végül beolvadt a kilenc emeletes házak közötti térbe, és ma már a google térkép az “Ispotály” játszóteret jelzi a helyén. A Késes utca nem lehetett annak idején egyszerű hely: Nagy Zoltán “Tóth Árpád leveleiből” c, a Nyugatban megjelent cikkben azt írja, hogy “A Késes utca nem éppen előkelő utcája Debrecennek, sőt! A vasúttól bevezető főútvonalból indul ki, mindjárt az állomás előtti tér után, kiesik a forgalomból. Abban az időben sok muzsikus-cigány lakott itt, nyomott, elhanyagolt házakban. Csak egy (!) emeletes ház volt benne, az is rossz híréről volt híres. ”
Az utcanév ilyen előzmények után költözött át 1953-ban az Ispotályból a Tizenháromvárosba, ahol vélhetően a végleges helyét kapta már meg. Az utcát azért kedvelem nagyon, mert az egyenes és rövid jellege miatt első pillantásra talán kiismerhetőnek tűnik, de a magas épületek, és az égig érő ostorfák miatt mégis egy kifejezetten árnyas, és titokzatos hely.
A másik kedvenc utcám Debrecenben az Oláh Károly utca a Homokkertben. 2019-ben költöztem az Erzsébet utcára, és mivel a Streets Of Debrecen keretein belül még nem jártam addig szinte egyáltalán a Homokkertben, nagyon adta magát, hogy innentől kezdve csak átmegyek a Petőfi téren, átmegyek a Homokkerti felüljárón, és már ott is vagyok.
Így is lett: 2019 tavaszán szinte csak a Homokkertbe jártam, ahol hamar ráakadtam a kanyargós és szűk Oláh Károly utcára, melynek egy szakasza mint egy kis mediterrán utcának benyomását kelti az emberben, ha végigmegy rajta. A Homokkert számos egyenes utcája mellett, de még a belvárosi kanyargós utcák között is egy kifejezetten érdekes utcája ez Debrecennek, mely ráadásul még a belvárostól sincs messze, szóval egy könnyed vasárnap délutáni séta keretein belül is gyorsan megközelíthető.
Az utca egyébként egy érdekes botanikai ritkaságot is rejt, mert az Oláh Károly 21. szám alatt egy megkímélt kultúrreliktum cserje, a négylevelű borsófa (Caragana frutex) egy szép példánya még a kerítésen túl is kinyúlik. A növény, habár nem őshonos Magyarországon, mégis értékes, ámde megritkult eleme a magyar kultúrflórának; pár évtizede még egész biztosan sokkal gyakrabban ültették kertekbe és temetőkbe, azonban mára feltűnőbb, és hosszabban virágzó konkurensei jobbára kiszorították. (A cserje a Homokkertben előfordul még több példánnyal a Hungária utcán is, illetve többfelé megtalálható még többnyire régi, “elhanyagoltabb” kertekben akár a belvárosban is, például a Weszprémi, vagy a Csanak József utcákon).
A képen az Oláh Károly utca egyenes szakasza a Szabolcska Mihály – Oláh Károly sarokról fotózva, és egy köztéri tükrös önarcképpel elegyítve.
Fotók: Löki Viktor / Streets of Debrecen /
