puskas-istvan-kedvenc-utca

Kedvenc utcám 3. rész

Puskás István Debrecen város alpolgármestere és a Bajcsy-Zsilinszky utca

Ha ma a Bajcsy-Zsilinszkyn járok, a kizöldült, kiteraszosodott utcán, a Bika oldalában álló asztalok helyén látom a 28-as buszmegállóját, az emeletről még mindig elér a cukrászműhelyből a friss sütemény-illat, a söröző lejárata a Bajorba, a Narancs caféba visz, a sarkon a Víg moziba vagy a hátsó sarokban meghúzódó Kamarába kanyarodom, a másik oldalon a hifi és lemezboltból italodisco dallamok, a fodrászatból dauerillat kanyarog, mire eddig eljutok rám is esteledik, a parkoló autók mögött-körül egyre nagyobb lesz a tömeg, köztük húsz-harminc éve nem látott arcok, vagy épp ma délelőtt találkoztunk, de egy öregebb, alig felismerhető kiadásban. Ki a csodálatos módon még ma is nyitva tartó borozóból lép ki (alatta a város egyik legrégebbi pincéje), ki a Bika bárból, ki a Jazzből, ki meg a Pusikumból.

Utóbbi nekem, a családunknak nem csak generációs emlékezet, hanem nagyon is intim történet, hisz édesapám alapította a messzi-messzi nyolcvanötben, ez volt Debrecenben az első magán vendéglátóhelye sok évtizednyi létező szocializmus után (micsoda bátorság kellett hozzá! ezt ma már el sem tudjuk képzelni), hány nyár telt itt, munkával, hány péntek és szombat este kölyök kalandokkal. Ma Exit néven működik, a minap lekíváncsiskodtunk apámmal, sokat változott, de a padló még a régi.

Az ezredfordulón szinte beköltöztem ide, hogy az ősöreg pince (a borozó alatti folytatása) általunk készített utolsó fejezetét megírjam, egy olyan teret létrehozva, amit ma kábé romkocsmának neveznénk. A falakon mindig vagány képek lógtak, a sarokban mindig állt egy dj, hol hip-hop, hol jazz, hol techno vagy disco lüktetett a légkondi nélküli, viszont dohányfüstbe burkolt teremben, ha épp nem forogtak breakesek a placcon, vagy nem az Alföld irodalmi estje, open reading, LÉK-felolvasás, Drót-lapszámbemutató, netán a kor underground pop ikonjaival tartott beszélgetés zajlott.

Alig három év volt az utolsó fejezet, de megfordult itt nem csak a város, de az ország akkori kultúrájának színe java, Yonderboitól a Neón, az Anima Sound Systemen és Uhrin Bendeken át Téreyig, Garacziig, Kukorellyig, Darvasiig. Bajcsy-Zsilinszky utca, mennyi mindent köszönhetek neked, mennyit abból, ami ma vagyok!

Fotók: Löki Viktor / Streets of Debrecen /