Tudtátok, hogy Debrecen területén is voltak szőlőskertek, sőt, szüretet is tartottak és bort is készítettek egykor a debreceniek?
A 16-19. között a belső legelőként használt térségekben – a mai Vénkert, Újkert és Sestakert területein – jöttek létre szőlőskertek, ahol bornak való szőlőt termesztettek. A kertségek működését a kertgazdák irányították, a rendre, fegyelemre a csőszök vigyáztak. A kertekben érmelléki szőlőt termesztettek: bakatort és erdei szőlőt.
A legtöbb kert rendelkezett kisebb-nagyobb, gondosan megépített, tornácos présházzal, melyek nyáron és kora ősszel a debreceniek állandó kirándulóhelyei voltak, de ősszel és télen is előszeretettel látogatták a pincét és a présházat a helyiek. Ilyenkor a szomszédok összejöttek és sokszor késő estébe, sőt éjszakába nyúlott a beszélgetésük a “könnyű” homoki bor mellett. A kertségekben lakni nem lehetett, csak a 19. század végén kezdték el átalakítani az egykori présházakat lakóépületekké.
A szőlőskertek sorsát az 1950-es évek lakótelepi építkezései pecsételték meg, ekkor számolták fel a kerteket, bontották el a présházakat, és építettek helyükre sokemeletes társasházakat.
Képek forrása: Méliusz Központi Könyvtárának Helytörténeti Részlege
Szöveg forrása: Nyul Imre: A debreceni Vénkert
