Harangi Attila építész és a Lorántffy utca
Debreceni építészmérnök hallgatóként sokszor foglalkoztam az óvárossal az egyetemen. Akkoriban ez egyet jelentett számomra Szentlászlófalvával, de meglepődve tapasztaltam, hogy más belvárosi utcákban, például a Kígyó, vagy a Csokonai utcákon is régi házak sorakoznak. Később a mesterképzésen úgy alakult, hogy a diplomamunkámnak választottam Debrecen cívis lakóházainak a megőrzési lehetőségeit, amit mai napig kutatok.
2018 tavaszán elkezdtem bejárni a történeti belváros utcáit és végigfotózni az összes cívis lakóházat. Ekkor állt bennem össze a kép, hogy más városokhoz képest nekünk milyen hatalmas óvárosunk van, amiben Szentlászlófalva mellett még két Árpád-kori településmag lenyomata maradt meg napjainkra: Mesterfalva és Debrecenfalva. Debrecen belvárosának komplex vizsgálata után jutottam arra, hogy ha meg akarunk őrizni legalább egy védett cívis kulturális-művészeti negyedet, akkor arra Debrecenfalván és a Méliusz tér környékén lenne a legnagyobb esély. Kedvenc utcámnak szinte bármelyik belvárosi utcát mondhatnám, amit már harmadik éve rendszeresen végigjárok és dokumentálok, de ha választanom kell egyet, akkor a Lorántffy utcát mondanám, ahova végül a diplomatervemet készítettem. Intenzív kapcsolatom az óvárosi utcákkal csak pár éves, kertvárosiként korábbról sajnos nem sok személyes élményem fűződik a belvároshoz, ahova a város keleti széléről mai napig bejárok.
A terület fókuszpontja a Pecz Samu tervei szerint 1887-ben épült Verestemplom, amely neogótikus stílusával és téglaarchitektúrájával meghatározza a környék idilli hangulatát. A templom körüli térre torkollik a Kígyó és Lorántffy utca. Ebben a kis teresedésben, ahonnan orsó alakban elágaznak a kanyargós, szűk utcák, áll a Lorántffy utca 42. szám alatt egy 1903-ban épült polgárház. Ebbe a kívülről szépen felújított, klinkertéglás házba és bővítésébe egy kortárs design műhelyt álmodtam, amely közösségi térként, számos turisztikai funkcióval egybekötve őrizné és örökítené át Debrecen hagyományait.
A Lorántffy utcán sétálva a 19. számú gyönyörű szecessziós polgárház felé, ha visszatekintünk a Fazekas Mihály utca után nem sokkal, számomra a sok évszázados belváros talán legszebb képe tárul fel a Verestemplom tornyával.
