Dr. Kövér József szobrászművész és a Huszár Gál utca
1090 méter az egész, még akkor is, ha az internet adott oldala már a Mák utcától Ótemető utcának írja. Ahogy kilépek a járdára a kutyákkal, jobbról eltalál a nyári nap melege. Csak az én házam előtt nincs fa, noha mindkét oldalon fák szellőztetik a levegőt. A kutyákat ez nem érdekli, mással vannak elfoglalva.
Az egyenes szakasz 49/b-nél megtörik, ami a 41-nél újra kiegyenesedik. A ház plasztikája olyan, mint a reggeli turmix, amit nem szoktam inni, de azt nem írhatom, mint egy csomó festék összekeverve, mert minden dolognak valahogy megvan az érzékszervi kötődése. A kövek nem keverhetőek. Nem is a házakat nézem, mert három családot ismerek csak, mert ha arra vágyom ott a belváros, tele szép és elgondolkodtató homlokzatokkal. A kutyák mindig köszönnek, át a másik oldalra is. Inkább az időre gondolok, amit nap mint nap eltaposok az utcában.
Ami fáj, hogy egy barátság már csak gondolatban van velem. Ő miatta jöttem a Huszár Gál utcába és jól tettem. A 41-től a sínekig megint kiegyenesedik görnyedéséből. Ott a sorompó elvágja az aszfaltot. Elérek a lottózóhoz, ahol visszakaptam a gépemet, mert leesett a táskám a bringáról, és majdnem elveszett néhány mondatom.
Jó ez az utca. Megszerettem. Jobbra, balra számtalan utca nyílik pókhálószerűen ebből a vastag fekete szálból, teret adva a kertvárosi létnek. Hogy a fantázia is megmozduljon, előveszem kedvenc játékomat, hogy beszélgetek elődökkel is. Tulajdonképpen az lenne a legszebb, ahogy sétálok nap mint nap, egyszer csak velem szembe jönne Huszár Gál. Lehet nehezen értenénk meg egymást, mert mindketten meg lennénk lepődve az időbe beragadt és az időből kilépő érzelmek miatt. Igaz, van néhány könyv, amit közös beszélgetésünk tárgyává tudnánk tenni, ami neki kényelmesebb lenne, és persze ott lenne az ember megváltozhatatlan természetrajza. Amit biztosan nem értene, hogy lett ez a város ekkora, és az utca, ami az ő Méltatlanságát viseli, és miért, és hogyan került ide, az erdőbe, oda ahová nem szívesen járt senki, mert messze volt a várostól. Amit mindketten átéreznénk, az emlékezés fontosságát, amit életben tart az idő. Ezért szeretem ezt az utcát, mert tud magamra hagyni, kevesen sétálnak errefelé.
